Botond Igyártó

Székelyek a nagyvilágban

Egy fiatal kutató Amerikában

- beszélgetés dr.Igyártó Botond Immunológussal -

forrás: Székely Újság közéleti hetilap (2010.02.11-17)
   

            Zoom+++                       Zoom+++

Dr. Igyártó Botond Papolcon született 1980. április 5-én. Apja nyugalmazott kémia szakos tanár, anyja nyugalmazott magyar szakos tanár. 1998-2002 közt a kolozsvári Babeº-Bolyai Egyetem biológia szakán tanult. Az egyetem befejezése után öt évig Budapesten élt, közben családot alapított, nõül véve a székelyudvarhelyi Horváth Zsuzsannát. Az Egyesült Államokban, Minneapolisban él feleségével. Boldogulni vágyó, tehetséges háromszéki fiatalok itthon nem találják az utat, amelyen járni szeretnének, s ez a keresés Nyugat-európai országokba vagy  óceánokon túlra kényszeríti õket.
Dr. Igyártó Botond egyenesen Amerikáig ment, ahol sejtkutatással, immunológiával foglalkozik. Lapunk elektronikus levélben kérdezte életérõl, mindennapjairól.

Hogyan indult biológusi pályád és mivel foglalkozol?
– Kolozsváron végeztem a biológia szakon. Kikerültem Budapestre. A doktori fokozatot a Semmelweis Egyetemen szereztem meg 2007 januárjában. Szakterületem az immunológia, azon belül is a dendritikus sejtek, melyek mint valami „karmesterek” irányítják szervezetünk védekezési mechanizmusait a betolakodó kórokozókkal szemben. Én azon dolgozom, hogy a „karmester” mozdulatait megfejtsem, és értelmezzem a rájuk adott válaszokat.

Hogy kerültél Háromszéktõl olyan messzire?
– Nem anzagi problémák miatt kerültem az Államokba, azt viszont nem tagadom, hogy itt sokkal könnyebb a megélhetés. Kijövetelem oka a nyelvtanulás, tapasztalatszerzés, kapcsolatok kialakítása és karrierépítés volt. Mindezek egy közös célt szolgálnak, azaz a hazatérést és a megszerzett tudás, tapasztalat majdani otthoni kamatoztatását. Sajnos a hazatérési feltételek biztosítását sem az erdélyi, sem pedig a magyarországi illetékes szervek nem tartják fontosnak, nem könnyítik meg a hazatérni vágyó kutatók dolgát. Ezért maradnak, ragadnak „kint” hazánkfiai.

Milyen érzés többezer kilométerre lenni a szülõhelytõl, családtagoktól? Van úgy, hogy a honvágy hazahozna?
– Az elsõ évben volt egy kicsit szokatlan és újszerû érzés, de mára már, kialakítva a szociális kapcsolathálónkat, megismerve a környezetünket, képesek vagyunk az otthonihoz hasonlóvá tenni az életünket.
Természetesen van honvágyunk, de meg kell küzdenünk vele, különben nehéz, sõt lehetetlen lenne külföldön élni és dolgozni. A honvágy leküzdése könnyebb korunk  technikai fejlettsége mellett. Folyamatosan kapcsolatban vagyunk szeretteinkkel, hol telefonon, hol pedig élõ videóbeszélgetések révén. Az otthoni történéséket nyomon követjük az elektronikus sajtón keresztül. Ünnepekkor azért a szeretteinktõl való távollét szomorkássá teszi a hangulatunkat, de például karácsonykor ugyanúgy díszítünk fenyõfát, ugyanúgy fõzzük meg a töltött káposztát, mint otthon, és még sorolhatnám.
Feleségemmel együtt aktívan részt veszünk az itteni magyar közösség rendezvényein. Amikor „mehetnékünk” támad  az Amerikai Egyesült Államok leírhatatlanul változatos éghajlatát és domborzatát kihasználva az otthonihoz hasonló tájakra kirándulunk. Ez persze nem ugyanaz, tudom...

Mint immunológusnak mi a véleményed az újinfluenzáról? Az elmúlt hetekben kezdett szárnyra kapni az európai sajtóban, hogy csak átverés az egész. Szerinted mirõl van szó?
– Napjainkban a gyógyszer- és vakcinagyártásban hihetetlen mennyiségû pénz van. Pénzéhes vezetõk attól sem riadnak vissza, hogy kihasználják az emberek jóhiszemûségét, betegségtõl, haláltól való félelmüket nyereségvágyból. Nem kizárt, hogy az újtípusú influenza ennek egyik tipikus példája. Érdemes megjegyezni, hogy ezen influenza genetikai állománya madár-, sertés- és humán influenzavírus keveréke. Ez a nagyfokú keveredés a természetben elég ritkán fordul elõ, ezért is merült fel annak a lehetõsége, hogy kutatólaboratóriumban elõállított és „kiszabadult” vírusról van szó. Bárhogyan is legyen, a vakcinagyártók gyanúsan rövid idõ alatt álltak elõ az ellenszerrel. Ami engem igencsak zavar az egész újtípusú influenza ellen kifejlesztett vakcinával kapcsolatban, hogy a mellékhatásai/hatékonysága nem voltak eléggé megvizsgálva, letesztelve az alkalmazás elõtt. Természetesen gyorsan kellett cselekedni a járvány megfékezéséért. Azt viszont nem sokan hangoztatják, hogy a szezonális influenza minden évben több áldozatot követel(t), mint az újtípusú.

Itthon egyesek amellett kardoskodnak, hogy oltassa be magát a lakosság, azonban az emberek csak kis hányada mer vállalkozni rá. Te mit tennél?
– Ez a tipikus bizonytalanság, megosztottság a világ valamennyi országában jelen van. Egyesek az oltás ellen, mások pedig mellette törnek lándzsát. Hogy én mit javasolnék? Adjuk meg az immunrendszerünknek azt amire szüksége van, hogy hatékonyan védekezhessen a fertõzések ellen. Fogyasszunk a lehetõségekhez mérten minél több friss gyümölcsöt és zöldséget a változatos étkezés mellett. Például jó kis C-vitamin források lehetnek a 100%-os gyümölcslevek. Mindezeket kiegészíthetjük olyan multivitamin tablettákkal, amelyek a szükséges nyomelemeket is tartalmazzák. A népi gyógyászatban sokat használt fokhagyma, lilahagyma és propolisz is jótékony hatással lehet.
Sok esetben az immunrendszer nem képes elõzetes felkészítés (vakcináció) nélkül hatékonyan megküzdeni bizonyos kórokozókkal. Ez azonban nem áll fenn az influenza esetében. A legtöbb ember szervezete napjainkban képes leküzdeni az influenzát – pár napos „szenvedés” után – vakcináció nélkül is. Ugyanakkor azon személyek, akiknek az immunrendszere genetikai okok miatt vagy gyógyszeres kezelés (pl. szteroidok) következtében nem mûködik megfelelõen, a vakcináció (védõoltás) sokat segíthet.
Én még sosem oltattam be magam a szezonális influenza ellen, így nem teszek kivételt az újtípusú influenza esetében sem.

Bede Erika

eredeti cikk online