Mikulas Party - 12. 17. 2016.

Megteltek végre a kis hótaposók

Mivel idén a megszokottnál is több dolga volt a Mikulásnak, ide Minnesotába csak december 17-re érkezett meg. Ez azonban a legkevésbé sem zavarta a mintegy hatvan gyerkőcöt, aki összesereglett a fogadására. Bár ebben az esetben nem a csizmácskákba került az ajándék, a gyerekek - vagy gondos szüleik - nem feledkeztek el a megfelelő felkészülésről, valamennyi kicsi kifogástalan öltözetben jelent meg.
 
Amikor azt mondom, kifogástalan öltözet, azt komolyan is gondolom. A kislányok jó része díszes magyar népviseletben vonult fel, büszkén viselve a virágmintás vagy rakott, de mindenképpen pörgős szoknyát. A kisebb fiúknál kevésbé volt népszerű a színes, számukra szokatlan viselet, még az sem tudta meggyőzni őket, hogy a nagyfiúkon is az van. Végül egyikük mégis beadta a derekát, méghozzá a legbájosabb módon magyarázva a dolgot: "Szeretek másoknak örömet szerezni." Mondanom sem kell, micsoda fess legényke lett belőle a magyaros öltözetben. A többiekre sem lehetett panasz azonban, ők elegáns ünneplőbe bújva készültek az estére.
Mialatt vártuk a Mikulást, Grauzer Csilla - a Minnesotai Magyarok elnöke - ünnepi gondolatokkal köszöntötte a megjelenteket. Beszédét követően levetítésre került az a kisfilm, amit a Birminghami Magyar Tanoda készített a magyar iskolákról, amelyek csatlakoztak az általa szervezett, kontinenseken átívelő karácsonyi ajándékozó játékhoz. Megható volt látni, a világ hány különböző szegletében, hány magyar gyerek dolgozott ugyanolyan lelkesen számára idegen társai ajándékán, mint a mi minnesotai diákjaink. A MISI Magyar Iskola részére címzett csomagot a DIÓ - Dublini Iskola és Óvoda - diákjai állították össze. A kedves, kézzel készített képeslapok jól látható helyen lettek kiállítva, hogy bárki megcsodálhassa őket, így értékes díszeivé válva az estének.

A program fontos pontjaként a MISI Magyar Iskola tanulói mutatták be műsorukat szüleiknek és a magyar közösség többi tagjának. A 3-5 éves Pöttöm Mókusok csoportja a Kiskarácsonyt énekelte el kis körtánc kíséretében. Persze a próba sokkal gördülékenyebben ment, mint az előadás, ahol annyi érdekesség vonja el az ember figyelmét, de az apróságok természetesen így is óriási sikert arattak. Az 5-7 éves Kis Mókusok Mentovics Erzsébet két versével örvendeztették meg a közönséget, figyelemreméltóan szép magyar kiejtéssel előadva azokat. Nem kevésbé színvonalas előadással álltak elő a Középhaladó Mókus lányok, akik Zelk Zoltán "Mikulás és Hóember" című meséjét adták elő. A legnagyobbak zongorán és tubán játszottak karácsonyi dalokat, rendkívül derűs légkört teremtve. A magyar iskola tanulói mellett több más gyerek és felnőtt is színpadra állt, karácsonyi versek és dalok előadásával segítve az ünnepi hangulat megteremtését.
A "Hull a pelyhes fehér hó" első kísérlete kissé gyérre sikerült, így a Mikulás nem is hallotta meg azonnal. Amint viszont a szülők is beszálltak az éneklésbe, előkerült végre a jó öreg. Miután kedvesen köszöntötte a gyerekeket, a bölcs Mikulás kedves kis leckét adott nekik arról, hányféleképpen is hívják őt Európában, mi a története, illetve mi különbözteti őt meg az itt inkább ismert Santa Claus-tól. A Mikulás nyilvánvalóan minden nyelven beszél, máskülönben hogy értene szót a világ valamennyi gyerekével? Az itteni srácokhoz is két nyelven szólt, hogy mindnyájan egyformán lehessenek részesei az élménynek.

A kedves fehér szakállú azonban jól tudja, milyen izgatottság előzi meg jövetelét, így most sem tette próbára a gyerekek türelmét, helyette hamar osztani kezdte ajándékait. Ő maga türelmesen állta a vakuk hadát, ahogy sorra fényképezték le minden kicsivel. Ez nem is esett nehezére, elvégre a gyerekeket szereti a világon a legjobban, amit az is bizonyít, hogy most is - mint általában - minden gyerek jónak bizonyult. Furcsa módon senki csomagját nem feketítette be szén.

Az Advent legvégén megrendezett Mikulás ünnepség érthető módon már karácsonyi szellemben telt. A filmbeillő karácsonyfa körül valódi házias, magyaros fogások kerültek tálalásra a közösség tagjainak jóvoltából. A szorgos önkéntesek munkája nélkül ez az ünnepség pont úgy nem valósulhatott volna meg, ahogy egy más magyar rendezvény sem. Bámulatra méltó, milyen szolgálatot teljesítenek a helyiek, idejüket és energiájukat nem sajnálva, sőt gyakran anyagi áldozatot hozva annak érdekében, hogy a magyar közösség együtt-, kultúrkincsünk pedig fennmaradhasson.
Az est során szintén megrendezésre került az úgynevezett csendes árverés, amely során a közösség tagjai által jótékonyan adományozott tárgyakra, illetve szolgáltatásokra lehetett licitálni. A Minnesotai Magyarok döntése szerint a befolyt összeget ezúttal a MISI Magyar Iskola kapta. Az árverés kínálata sok más mellett magyar nyelvű gyerekkönyvekből, illetve kortárs irodalmi művekből, játékokból, értékes műalkotásokból, ékszerekből, valamint különleges finomságokból állt. Nem hiszem, hogy nagy meglepetést okoz, hogy ez utóbbi kategóriába tartozó felajánlások a legnépszerűbb árverési tételek közé tartoztak. Végül is távol Magyarországtól, szűkös kínálat mellett, igencsak felértékelődik a jó bejgli vagy a szaloncukor.
Az este remek hangulatban telt végig, az ember csak úgy sodródott a különböző beszélgető csoportok között, próbálva szót ejteni minden ismerőssel, baráttal. Ez nem is olyan könnyű feladat több mint száz vendég között lavírozva. A jól ismert arcok mellett most is találkozhattunk újakkal. Mindig örvendetes látni, ha a friss minnesotaiak lelkesen csatlakoznak a Minnesotai Magyarok közösségéhez.
Az ünnepi összejövetel végén felnőttek és gyerekek egyaránt elégedett mosollyal távoztak. Hogy kinek-kinek mi bújt meg e mosolya mögött - a jó falatokkal telepakolt pocakja, a kincsekkel teli Mikulás csomagja vagy pusztán az együttlét öröme - nem lehet tudni, csak az számít, hogy ott volt az arcán.        

Farcskó Györgyi

KCSP gyakornok                

 

Slider Image: 
Gyerekcsapat a Mikulással