Festival of Nations

Észak Csillaga utat mutatott

Korunk legnagyobb kihívását az jelenti, hogy a népek közötti kommunikáció fejlődése képtelen lépést tartani a világ zsugorodásának ütemével. A globalizáció hatására - főként az internet segítségével - a nemzetek egyre közelebb kerülnek egymáshoz, a köztük folytatott párbeszéd minősége azonban nem javul, vagy legalábbis nem abban a mértékben, amit a változások megkövetelnének. Míg egyre többet tudunk egymás szokásairól és múltjáról, áthidalható a távolság országaink között, nem látszunk képesnek meghallani egymás szavát, illetve megérteni a motivációt a másik tettei mögött. A közelség pedig megköveteli a kölcsönös nyitottságot.
Az Amerikai Egyesült Államok társadalma teljes mértékben multikulturális alapokra épült. Az, hogy az emberek általában elfogadóak egymással, a nép vérében van. Igen, adott egy történelmi háttér, ami ezt elősegíti, de maga az alapfelfogás mindenképpen követendő mások számára is. Minnesota állam különösen élen jár a be- és elfogadó jellegű gondolkodásban, aminek ékes példája a 85 éves múltra visszatekintő, évente több mint 50 000 látogatót vonzó Nemzetek Fesztiválja. Az idén 2017. május 4. és 7. között St. Paulban megrendezésre került rendezvény neve is elárulja, itt minden a különböző nációk színes kultúrájának ünnepléséről, valamint egymás mellett való megféréséről szól. A közösségépítő programban mára nem kevesebb, mint 90 etnikai csoport vesz részt.

A fesztivál az évek alatt kialakított, jól működő szerkezeti sémát követte idén is. Az eseménynek évtizedek óta otthont biztosító River Center több csarnokában kerültek felállításra a nemzeti standok. Mivel viták lehetnek egyes földrajzi területek hovatartozása körül, a Nemzetek Fesztiválja szigorúan nációkról szól, nem országokról.
Az első két nap szinte teljesen a diákság számára van fenntartva, már reggeltől érkeznek a különböző korú gyerekeket szállító iskolabuszok. Sok oktatási intézmény még más államok területéről is utat szervez tanulóinak, hiszen ezzel pusztán néhány óra leforgása alatt többet és emészthetőbben tanít meg nekik mások megértéséről és elfogadásáról, mint az iskolában egy egész év alatt. A hely energiája teljesen más ezeken a napokon, mint később. A fiatalság az őt jellemző gondtalan magabiztossággal veszi uralma alá a terepet, vidáman vetve magát bele a sokszínű kavalkádba. Bizonyos csoportok feladatlapokkal érkeznek, amelyek kitöltéséhez alaposan meg kell ismerkedniük a kiállítók hátterével, mások csak élvezik az ízeket, a hangulatot. A kezdeményezés már önmagában ennek a két napnak köszönhetően is páratlan értékkel bír, amit csak növel a hétvégi látogatók érkezése, amikor is a családoké a főszerep. A gyerekek speciális útlevéllel járják a helyszíneket, amelybe pecséteket gyűjthetnek a nemzetek képviselőitől. Ez a kedves ösztönzés nagyban növeli a lelkesedésüket és érdeklődésüket.   
A belépőt egyből remek hangulat fogadta most is, hiszen a bejárat közvetlen közelében volt felállítva a három színpad egyike, amelyen naphosszat folytak a zenei és táncos előadások. Csupán néhány lépéssel beljebb már a legkülönfélébb ízek és illatok szippantották be a nézelődőt. Ember legyen a talpán, aki egyáltalán végignézni győzte az étel- és italkínálatot. Még egy jól képzett ínyenc is ismeretlen fogások széles választékára bukkanhatott. A standok között természetesen helyet kapott a magyar konyha is, amely egyebek mellett gulyáslevessel, marha-, illetve gombapörkölttel, dobostortával és rigójancsival várta vendégeit. Külön érdekesség, hogy nem csupán a főételek készültek házilag, de a süteménykínálat is a Minnesotai Magyarok egy kis lelkes csapatának munkáját dicsérte. A nagy mennyiségű édesség elkészítése olyan gördülékenyen, profi rendszerben történt, hogy azt - csak úgy, mint annak eredményét - bármelyik hazai cukrászda megirigyelhette volna. A magyar gasztronómia képviseletét főleg amerikai születésű magyarok teszik lehetővé évről évre, akik időt és energiát nem sajnálva adják tovább szüleik örökségét.  
Az ételcsarnok szomszédságában helyezkedett el a bazár, melynek színpompás kínálatát képtelenség pár sorba beles?ríteni. Itt a nemzeti öltözékektől kezdve a kézműves remekekig minden megtalálható volt. Hátrahagyva a csábító pavilonokat a nagy színpad felé vitt az út, amely a folklórelőadások legfontosabb helyszíne volt. Lesötétített, színházszerű körülmények fogadták az érdeklődőket, a nyitott ajtók azonban lehetővé tették a szabad mozgást. Ez is része volt az esemény könnyed, fesztelen jellegének. A Vidéki Magyar Táncosok együttese most sem okozott csalódást, tagjai a négy nap folyamán összesen hatszor léptek színpadra a magyar kultúrkincs megismertetése érdekében.  
A fesztivál egyik központi eleme a nemzetek kiállítása, melynek keretei között évente más-más téma kerül kidolgozásra. A kiállítóterek izgalmas berendezésének, illetve az ott helyet foglaló önkéntesek készséges eligazításának köszönhetően képet alkothatunk egy-egy nép kultúrájáról, megismerkedhetünk képviselőivel. Idén a rítusoké és rituáléké volt a főszerep. Míg sokan választották népük eljegyzéshez és menyegzőhöz kapcsolódó szokásvilágának bemutatását, a magyarok a locsolkodásról, a Busó-járásról, valamint a Luca naphoz kötődő hiedelmekről meséltek. A látogatók előszeretettel fényképezkedtek az ember nagyságú télűző szörnnyel, mely a magyar kiállítás dísze volt. A magyar közösséghez tartozó gyerekek közül többen is lelkesen segítettek szüleiknek, ami talán folytatása lesz néhány fiatal felnőtt történetének, aki gyakorlatilag a fesztiválon nőtt fel.  
Nagyszerűek a különleges ízek és izgalmas előadások, a Nemzetek Fesztiválja azonban ennél sokkal többről szól. Évről évre emlékezteti a helyieket és az ide látogatókat, hogy sokfélék vagyunk ugyan, de egyenlők. Leckét ad arról, hogy mekkora erő rejlik az összefogásban, és hogy mennyivel többre megyünk, ha nem csak meghallgatjuk, de meg is halljuk egymást. A nyitott szemléletű, jó kedélyű Minnesota ismét megmutatta, hogy kell(ene)…    

Facskó Györgyi
KCSP gyakornok